Anna Sacher

A császárváros királynője

„Füstölő szivarok, francia buldogok.”

Leginkább így őrizte meg az utókor a századforduló bécsi arisztokráciája körében legendássá vált hölgy alakját, aki Anna Fuchsként látta meg a napvilágot és Eduard Sacher özvegyeként a Hotel Sacher nemzetközi hírnevének letéteményese lett. A Monarchia legmagasabb rangú arisztokratái is elismerésként könyvelték el, ha „Frau Sacher” viszonozta köszönésüket, a „Sacher-Buben”[1] számára pedig egy életformát jelentett az Anna által üzemeltetett szálloda.

Anna Fuchs 1859. január 2-án, Bécs 2. kerületében, a Rothen Sterngasse 427-ben látta meg a napvilágot.[2] Apja, Johann Fuchs, egy katolikus családból származó leopoldstadti mészáros, egyben több bolt és bérház tulajdonosa is volt. Felmenői a 17. századig visszanyúlóan vendéglátással és borászattal foglalkozott. Anyai ágon a Bajorországból származó Ritter család sarja volt. Anna ötévesen veszítette el édesapját, anyja másodszor egy Anton Perl nevű gazdag gyáriparoshoz ment feleségül.

A lány életének legendás korszaka 1879. április 26-án kezdődött, amikor Bécs az uralkodó pár ezüstlakodalmát ünnepelte. A parádé forgatagában találkozott először Eduard Sacherrel. Egy évvel később, 1880. február 2-án a bécsi Stephanskirchében örök hűséget fogadott a már befutott üzletembernek számító, nála 16 évvel idősebb hoteliernek. Anna a házasság révén bekerült a belvárosi Ring mágnásai és a Hotel Sachert látogató nemzetközi arisztokrácia tagjai közé. Szerepköre már közvetlenül a házasságkötést követően meghaladta a hétköznapi Sacher-feleség fogalmát. Bár 1881-1886 között négy gyermekük is született[3], az újdonsült hitves hatalmas elánnal és kreativitással vágott bele a szálloda életének megszervezésébe. A férjét is jellemző, tekintélyt parancsoló viselkedés már ekkor a sajátjává vált. Igazi tehetségét és szervezőkészségét mégis férje korai, 1892-es halálát követően bontakoztatta ki, ekkor ugyanis rá hárult a családi örökség kezelése. Bár egy virágzó vállalkozást vett át, zseniális újításai nélkül a szálló mégsem maradhatott volna ennyire sikeres. Továbbra is óriási hangsúlyt fektetett a gasztronómiára. Ebben segítségére volt apósa, aki egészen haláláig kulináris kísérleteket végzett. Új receptjei kipróbálására kiváló lehetőséget biztosított a Hotel Sacher konyhája. Természetesen a ház slágere még mindig a torta volt, amelyből napi 400 darab készült és amelyet akár Berlinbe vagy Londonba is kézbesítettek. A tortákon és kulináris különlegességeken kívül azonban számos olyan dologban meglátta a lehetőséget, amellyel igyekezett kielégíteni a szigorú kötöttségek között élő arisztokraták igényeit. A híressé vált chambres separées[4] vagy a hölgyeknek a Wilhelm Jungmann méteráru boltból titokban biztosított kísérő nélküli kávézás lehetősége mágnesként vonzotta az érdeklődő elitet.

Anna Sacher egy kétfogatún

Az Európa-szerte egyedülálló női kormányzás bizonyos tekintélyt parancsoló, de merőben szokatlan külső megnyilvánulásokat is követelt. Ilyen volt a jellegzetes szivarozás, ami akkor kizárólag a férfiak előjoga volt. Úgy tartják, nem egyszer okozott meglepetést vendégeinek, akik, mikor a ház urát kéretve találkoztak a határozott hölggyel – az erős dohányosok jellegzetes rekedt-mély hangján (kedvenc szivarkája a Regalia media volt) – jelezte: „az úr ebben a házban én vagyok”.[5] Kitűnő vendéglátó volt: diszkrét és nagyvonalú, szenvedélyesen szerette a munkáját; szolgálta a vendégeit, de nem volt senki szolgája – kemény kézzel, mondhatni autokratikus módszerekkel irányította a házat. Több ügyetlenkedő alkalmazott kapott tőle egy jó irányzott taslit, ugyanakkor megfelelően gondoskodott a személyzetről. Elmaradhatatlan kísérői közé tartozott a számos francia buldog, amelyek rengeteg közös fotón láthatók.

Anna Sacher két francia buldoggal

Anna nagyfokú rokonszenvet érzett a „más emberek” iránt. A más emberek fogalma a korabeli művészvilágot jelentette. A művészetek iránt érzett hajlam családi tradíció volt. Anna Johann nevű testvére képzőművészeti akadémiát végzett festő, másik testvére, Alois pedig regény-, drámaíró-, és egy josephstadti színház tulajdonosa és rendezője is volt egyben. Anna vendéglátásban elért kreativitása szinte különálló tudománnyá vált. A korabeli művészekkel terveztetett étlapjai már a saját korában is a gyűjtők féltet kincseivé váltak, de a technikai újítások sem voltak idegenek számára. Ő alkalmazott először jégszekrényt, a szálló tetején pedig egy kertet rendezettbe, amelyben Bécsben sehol nem kapható gyümölcsöket termesztett.[6]

Anna a fiatal képzőművészeket támogató tevékenységéért 1928-ban köztársasági érdemrendet kapott.[7] A sors tragikus fintora során éppen ebben az évben veszítette el Alois testvérét, aki egész élete során az egyik legnagyobb támasza volt. Testvére elvesztését követően (két év különbséggel szinte napra pontosan hunytak el) lélekben megtört asszonyként élt tovább. A korabeli újságcikkek megemlítik[8], hogy az új kor is oly idegen volt számra, hogy abban már nem volt kedve tovább élni. 1929-ben hivatalosan gyámság alá helyezte magát, mivel érrendszeri panaszainak következtében már képtelen volt ellátni a szálloda vezetését. A betegeskedő idős hölgy végül hat héten keresztül képtelen volt elhagyni a lakhelyét jelentő szállodát és életének 72. évében, 1930. február 25-én végleg átadta lelkét a Teremtőnek. Mielőtt dornbachi végső nyughelyére vitték, a halotti menet körbejárta a Hotel Sachert. A bécsi utcákon hatalmas néma tömeg búcsúzott el a „vendéglátás Mária Teréziájától”.

Anna Sacher legendás alakja ma is mérhetetlen tiszteletnek örvend, nem csupán a Hotel Sacher berkein belül, de a bécsi történelem, vendéglátás és kultúra kedvelőinek körében is.

Anna Sacher két évvel a halála előtt, 1928

[1] Jellemzően a Hotel Sacher törzsvendégeinek számító bécsi arisztokrácia aranyifjú nemzedékének tréfás elnevezése. A szálloda szeparéi a fiatal hercegek és grófok közkedvelt találkahelyeivé váltak. Die Frau Sacher (In: Die Stunde 1930/8/4088, p.5.)

[2] Monika Czernin im.

[3] Edine (1881-1888), Anna (1882-1902), Eduard (1883-1956), Franziska (1886-1953)

[4] Lásd a Palais Sacher fejezetet

[5] https://habliliom.blog.hu/2015/07/10/sacher_egy_legenda_es_egy_tortanyi_bekebeli_hangulat

[6] Der Tag, 1930. február 26-i száma, p. 4.

[7] Illustrierte Kronen Zeitung, 1930/31/10812, p.4

[8] Die Frau Sacher In: Die Stunde, 1930. február 27-i száma, p. 5.